Rövid leírás
A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetének tanársegéde, h. tanára (1922–1923), egy. adjunktusa (1923–1935) és magántanára (1926–1934), c. ny. rk. tanára (1934– 1935). A göttingeni egyetemen R. W. Pohl mellett vendégkutató (1924–1926). A debreceni Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karán a kísérleti fizika ny. r. tanára (1935–1940), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a kísérleti fizika ny. r. tanára és a Kísérleti Fizikai Intézet igazgatója (1940–1945); közben a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja (1941–1942). A II. világháború után a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem szerződéses tanára (1945–1947), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE), ill. a BME Mérnöki Karán a kísérleti fizika ny. r. (1947–1952), egy. tanára (1952–1961) és a Tanszék vezetője (1950–1961), majd az általa létrehozott MTA Kristályfizikai Kutató Csoportjának vezetője (1961–1968).
Szilárdtestfizikával, elsősorban a fényelektromos jelenségek, a félvezetők és a kristályok fizikájával foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a kristályok elektromos, fényelektromos és optikai vizsgálatának, ill. a kristálynövekedés mechanizmusának tanulmányozása terén. D. Hartlyval megfejtette a kristályhibák kimutatására vonatkozó jelenséget (Gyulai–Hartly-effektus, 1928), majd elsőként írta le az ionkristályok növekedésével kapcsolatos mikroszkopikus vastagságú rétegek megjelenését. A tanítványaiból álló Gyulai-iskola alapvetően befolyásolta a 20. századi magyar fizikatudomány fejlődését. Filozófiai és teológiai kérdésekkel is foglalkozott, több füzetet adott ki a hit és a vallás kérdéseiről, a hit és a természettudományok kapcsolatáról.
(A kép forrása: http://ezer100.ro/arckepek/gyulai-zoltan/)