Rövid leírás
Az Egyetemi Könyvtár ideiglenesen alkalmazott diplomás könyvtáros tisztje (1937–1940), a Miniszterelnökségen kinevezett középiskolai tanárként délszláv referens (1940–1941). A Magyar Történettudományi Intézet intézeti tanára (1941–1947), a Kelet- Európai Tudományos Intézet (1947–1949), az MTA Történettudományi Intézete tud. munkatársa (1949–1951). A szegedi Horthy Miklós Tudományegyetemen a szláv filológia mb. előadó tanára (1942–1943). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1942–1951), az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kar, ill. a BTK Szláv Filológiai Tanszék egy. docense (1951–1954), egy. tanára (1954–1974) és a Tanszék vezetője (1965–1974).
Délszláv–magyar történelmi és művelődési kapcsolatokkal foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a horvát nyelvtörténet, a horvát nyelv magyar jövevényszavainak kronológiai és nyelvföldrajzi kérdéseinek tisztázása terén, vizsgálta a magyar nyelvbe szerb és horvát közvetítéssel került olasz jövevényszavakat. Fontosak funkcionális magyar mondattani, történeti, jelentéstani és frazeológiai kutatásai is. Filológusként kimutatta az elveszett ómagyar Trója-regény és Nagy Sándor-regény nyomait a délszláv irodalmakban, különösen értékesek a magyar Huszita Biblia előzményeivel kapcsolatos megállapításai. Megfejtette továbbá a Vizkelety András által felfedezett legrégibb horvát írásos emlék, a Cantilena pro sabatho (= Nagyszombati ének) szövegét (1979). Szótárszerkesztő tevékenysége is jelentős.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MuMaTu-a-mult-magyar-tudosai-1/hadrovics-laszlo-1F93/)