Rövid leírás
Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) könyvtári segédőre, asszisztense (1945–1948), az OSZK keszthelyi Helikon Könyvtárának vezetője (1948–1951). Az MTA Nyelvtudományi Intézet Finnugor, majd Idegen Nyelvek Osztályának vezetője (1951–1959), a Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE BTK Finnugor Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1959–1974); közben a JATE oktatási rektorhelyettese (1961–1964), a BTK dékánja (1972–1974). Az MTA Nyelvtudományi Intézete igazgatója (1974–1982), az ELTE BTK Finnugor Tanszék egy. tanára (1982–1994) és a Tanszék vezetője (1986–1991), kutatóprofesszora (1991–1995). Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya vezetőségi tagja (1967–1970), elnöke (1985–1990). Az MTA Uralisztikai Bizottsága (1970–1985), Uráli-finnugor Bizottsága elnöke (1990-től).A Nyelvtudományi Közlemények szerkesztőbizottságának tagja (1955–1967, 1985–1990), felelős szerkesztője (1967–1985) és a szerkesztőbizottság elnöke (1990–1995).
Általános uralisztikával, szamojéd filológiával, az uráli-finnugor őstörténet kérdéseivel, etnolingvisztikával, fonológiával foglalkozott, e témákban a prágai strukturalista iskola nézeteit kívánta hasznosítani. Lényeges, új eredményeket ért el a finnugor etnogenezis kutatásában, nyelvészeti és etnológiai szempontok felhasználásával döntő megállapításokat tett a szamojéd sámánizmus és folklór vizsgálata terén. A világon az elsők között tett kísérletet két szamojéd nyelv, a nyenyec és a szelkup fonológiai és morfológiai rendszerezésére. Nevéhez fűződik az uráli őstörténet nyelvészeti részének korszerű kidolgozása, a régészeti és a palinológiai kutatások eredményeivel megegyező elmélet kialakítása.
(A kép forrása: SZTE Egyetemi Könyvtár gyűjteménye)