Rövid leírás
Túlfinomult érzékenység és zseniális intenció társult önpusztító hajlamú személyiségében. A deviancia irodalmi megfogalmazásának lehetőségei, s általában az élet abszurd helyzetei foglalkoztatták. Saját maga teremtette legendáját az utókor tovább éltette, legendája és művészete mára egymástól elválaszthatatlan. Legfontosabb poétikai eszközei az abszurd és az irónia, szívesen alkalmazott azonban vendégszövegeket és montázstechnikát is. Munkássága az 1980-as években fellépő új írónemzedék („Péterek nemzedéke”) előfutárának tekinthető.
Legterjedelmesebb, s egyben legismertebb műve, A halál kilovagol Perzsiából (1979) c. kisregénye az újabb magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása. Alapszituációja egy alkoholista író egyedül töltött délutánja, amikor feleségét várva küzd, egyre csökkenő esélyekkel az alkohol csábítása ellen, s közben okokat és fogódzókat keresve mozgásba igyekszik hozni múltja eseményeit, széteső személyiségének darabjait. A főhős – akárcsak az író – küzd az alkotásért, a mű számára megmaradó és felhasználható elemeiért. Mindezt úgy ábrázolja, hogy az elbeszélés csapong a különböző időrétegek, képi élmények között, gyakori váltásai a filmes technikára emlékeztetnek.
(A kép forrása: Körkép című antológia (1982), a kép köteten belüli sorszáma: 8, szerző: Csigó László fotóművész)