Rövid leírás
A kiskunhalasi református gimnázium h. (1905–1907), r. tanára (1907–1919), az Erzsébet Nőiskola Polgári Iskolai Tanárképző Intézetében a filozófia és a pedagógia r. tanára (1919–1921). A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1916–1921), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a filozófia ny. r. tanára (1921–1940); közben az Egyetem rektora (1923–1924) és a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1927–1928 és 1935–1937). A szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem, ill. a Szegedi Tudományegyetem Filozófia Tanszék ny. r. tanára és a Tanszék vezetője (1940–1948); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1941–1942). Országgyűlési képviselő, a Felsőház tagja (1941–1944).
Antik és modern polgári filozófiatörténettel, elsősorban a modern idealista gondolkodás kialakulásának történetével és polgári etikával foglalkozott. Tudományos pályafutásának kezdetén több, igen jelentős dolgozatot írt Hippolyte Taine-ről, a szociológiai pozitivizmus megalapítójáról, ő az első magyar Taine-monográfia szerzője (Taine. A XIX. század pozitívizmusa, 1922). Legjelentősebb műve Arisztotelész Metafizikájának modern fordítása és kommentárja (1936). Aktív alkotói élete végén pszichológiai és politikai filozófiai műveket is írt, ill. az Ember és világ (1940) c. műve az egyik első magyarországi filozófiai antropológiai monográfia.
(A kép forrása: http://www.bibl.u-szeged.hu/exhib/evfordulo/index.html)