Rövid leírás
A Pázmány Péter Tudományegyetem Germán Filológiai Intézete gyakornoka (1942–1943), tanársegéde (1943–1945), egyúttal a budapesti középiskolák h. (1943–1944), majd r. tanára (1944–1945). A Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE BTK Germán Filológiai Intézete, ill. Német Nyelvek és Irodalmak Tanszéke egy. docense (1945–1948), ny. rk. tanára (1948–1952), egy. tanára (1952–1984) és a Tanszék vezetője (1948–1984). A JATE BTK dékánja (1957–1960 és 1965–1969), dékánhelyettese (1956–1957). Az MTA tud. tanácsadója (1984-től). Az Irodalomtörténeti Dokumentációs Központ vezetője (1950–1952).
20. századi klasszikus német irodalomtörténettel, magyar–német irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatokkal, egyes magyar szerzők német, ill. német alkotók magyarországi recepciójával, valamint német–magyar lexikográfiával foglalkozott. Az első önálló, összefoglaló magyar német irodalomtörténeti munka szerzője (A német irodalom története, 1971). Irodalomtörténészként elsősorban Thomas Mann munkásságát vizsgálta újszerű módon, az idő szerkesztési elve szerint értékelte a Varázshegy c. regényét, amelyben az időproblémát, mint elsődleges zenei problémát tárgyalta, majd az elsők között elemezte hasonló módon a Doktor Faustust is. Különösen jelentős szótárszerkesztői tevékenysége, magyar–német és német–magyar szótárai a magyar szótárirodalom klasszikusai.