Rövid leírás
A fővárosi magánépítési osztály fogalmazógyakornoka (1896–1898), másod- (1898–1905), majd első osztályú tanácsi fogalmazója (1905–1906), Budapest I. kerület h. elöljárója (1906), a polgármesteri hivatalban az elnöki ügyosztály munkatársa (1906–1910), a városépítési ügyosztály h. vezetője (1910–1911), tanácsnoki rangban az osztály vezetője (1911–1918). A Gyöngyöst elpusztító tűzvészt követően kormánybiztosként kidolgozta a város újjáépítésének tervét (1917–1918). Budapest alpolgármestere (1918), az őszirózsás forradalom után, a Polgári Demokrata Párt egyik vezetőjeként, az országos politikában vállalt szerepet. A Károlyi-kormány bécsi nagykövete (1918. nov.–dec.), az újonnan felállított magyar Külügyminisztérium mb. vezetője (1918. dec. 3.–dec. 8. és 1919. jan. 24.–1919. márc. 21.), a külügyminiszter ideiglenes helyettese (1918. dec.–jan.). A Tanácsköztársaság kikiáltásakor lemondott, s visszavonult a közélettől. A bukás után, a Peidl-kormány alatt, Budapest ideiglenes polgármestere (1919. aug. 3.–1919. aug. 9.), Friedrich István hatalomra kerülésekor visszaadta megbízatását és nyugdíjazását kérte (1919. aug. 9.). A fővárosi törvényhatósági bizottság tagja (1925–1944), képviselője a Felsőházban (1934–1944). A budapesti tudományegyetem magántanára (1912-től), a Pázmány Péter Tudományegyetem ny. r. tanári címmel felruházott magántanára (1945-től). A Városi Szemle alapító szerkesztője (1908–1918).
A II. világháború után ismét a fővárosi törvényhatósági bizottság (1945–1950), ill. a Fővárosi Tanács tagja (1950-től). Az MDP vezetőségének tudtával és egyetértésével a Magyar Radikális Párt, ill. a Polgári Demokrata Párttal alkotott Radikális Demokrata Pártszövetség elnöke (1948. aug.–1949), vezetésével pártja csatlakozott a kommunista irányítás alatt álló Magyar Függetlenségi Népfronthoz (1949). Országgyűlési képviselő (Budapest, 1949–1967; Budapest II. kerület [Budapest 4. sz. választókerület], 1967–1969).
(A kép forrása: Wikipédia)