Rövid leírás
A budapesti Szent Rókus Kórház I. sz. Sebészeti Osztályán Herczel Manó segédorvosa, alorvosa (1914–1918); közben az I. világháborúban a Gyáli úti helyőrségi kórház ún. népfelkelő orvosa (1915–1918), bécsi és lipcsei klinikákon sebészasszisztens (1918–1923). A budapesti József Ferenc tüdőgondozó rendelő intézet főorvosa (1924–1927), az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) Uzsoki utcai Kórház Sebészeti Osztályának klinikai adjunktusa (1927–1933), Baleseti Sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa (1933–1945). Az OTI Baleseti Sebészeti Kórháza igazgató főorvosa (1945–1947). A Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. a BOTE-n a baleseti sebészet ny. r. tanára (1947–1952), egy. tanára (1952–1962); a III. sz. Sebészeti Klinika (1947–1949), az I. sz. Sebészeti Klinika igazgatója (1949–1962).
A magyarországi baleseti sebészet úttörője, de az általános sebészet minden ágában jelentőset alkotott. Alapvető megállapításokat tett a hasi-, a gerinc- és a vastagbélsebészet területén, számos új műtéti megoldást vezetett be a csont- és az ízületi sebészetben. Az elsők között foglalkozott. Magyarországon a hasnyálmirigy-daganatok sebészi gyógyításával.
(A kép forrása: https://semmelweis.hu/sebeszet1/klinikarol/a-klinika-tortenete/tanszekvezetok/hedri-endre/)