Rövid leírás
Laboránsként került a filmszakmába (1936), segédoperatőr, majd operatőr (1940-től). A II. világháború után a Magyar Rádió műsorfelügyelője (1945–1947). Visszatért a filmhez; a Hunnia-filmgyár operatőre (1947–1966). A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára (1952–1954). A nemzetközi sikert aratott Valahol Európában (1947), és az első magyar színes játékfilm, a Lúdas Matyi operatőre. A két világháború között kialakult világítási szabályokat és az egyéb operatőri eljárásokat – a sematikus filmekkel ellentétben – a valódi drámai mondanivaló és a hiteles környezetábrázolás céljából alkalmazta (Fábri Zoltán két filmje, az Életjel és a Körhinta fényképezésénél). Az ún. régi iskola képviselője, aki kiválóan értett a fény–árnyék kontrasztok, effektusok alkalmazásához.
Ismertebb filmjei: Egy asszony elindul (1949); Díszmagyar (1949); Lúdas Matyi (1949); Különös házasság (1951); Föltámadott a tenger (1953); A harag napja (1953); Életjel (1954); Körhinta (1955); Gázolás (1955); Éjfélkor (1957); Csempészek (1958); Pár lépés a határ (1959); Fapados szerelem (1959); Mici néni két élete (1962); Iszony (1965); Butaságom története (1965); Fügefalevél (1966).
Irodalom
Lúdas Matyi igazi kihívások elé állította a csapatot. Mindenkinek új volt a helyzet, amely számtalan ad hoc szituáció kezelésével és égető kérdések megválaszolásával járt együtt. Nem véletlen, hogy egyre több pletyka kapott szárnyra; többek között az, hogy Lúdas Matyi jól elintézte, hogy egyes uraknak és hölgyeknek nem szabad túlságosan lebarnulniuk, mert anakronisztikusan néznének ki a belső terekben játszódó jeleneteknél. Az ismeretlenség diszkrét bája lengett be szinte min dent, a csapat vaksötétben tapogatózott, miközben minden a színek körül forgott. Az öltözőben például a felől érdeklődtek lázasan, milyen árnyalatú ruhát kell Döbrögire és társaira húzni, hogy az mondjuk kéknek is látszódjon. A Lúdas Matyi, az első teljes egészében színes magyar film forgatásán jártunk. Népszerű színésznőnk, Hegyi Barbara édesapja, Hegyi Barnabás jelentős mértékben kivette a részét a ködoszlatásból. Ő volt az 1949-ben forgatott Lúdas Matyi operatőre, aki a kollégái szerint folyton valami újításon törte a fejét. Hegyi azon gondolkozott, hogyan lehetne nem a rendeltetésüknek megfelelően használni a technikai eszközöket. A világítást állítólag nem tartotta olyan fontosnak, ellenben a kamerában rejlő lehetőségeket a végletekig ki akarta használni. Napjainkban alig készül olyan produkció, amelyben az operatőr ne venné kézbe a felvevőt. Hatvan évvel ezelőtt ez nem tűnt ennyire magától értetődőnek. Hegyi egyike volt az elsőknek e „kézi forradalomban” is. A 1947-es Valahol Európában című moziban már használta ezt a módszert.
a kép forrása: filmkultura.hu