Rövid leírás
A Pázmány Péter Tudományegyetem III. sz. Szemészeti Klinika gyakornoka, egy. tanársegéde (1919–1924), egy. adjunktusa (1924–1939) és magántanára (1925–1934), a szemészet c. ny. rk. tanára (1934–1939), az Állami Szemkórház igazgatója (1939–1940). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Szemészeti Klinikáján a szemészet ny. r. tanára és a Klinika igazgatója (1940–1944); közben az Orvostudományi Kar dékánja (1943–1944). Visszatért Budapestre (1944 ősze), majd a vele tartó hallgatókkal Breslauba (= Wrocław), ill. Halléba távozott; visszatért Németországból is, de jobboldali magatartása miatt nem igazolták (1945. okt.). A Barcsi járás trachomafelügyelője (1948–1949), a Barcsi Kórház Szemészeti Osztályának osztályvezető főorvosa (1949–1964), egyúttal a Szülészeti-nőgyógyászati Osztállyal bővített kórház igazgatója (1950–1964). A Magyar Szemorvos Társaság alelnöke (1935-1940?). A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete (MONE) Kolozsvári Fiókjának elnöke (1940–1944).
Szemészeti műtéttannal és diagnosztikával, elsősorban a szemgolyó betegségeivel, ill. a szemhéjak röntgenbesugárzásával, trachomaműtétekkel, szemtuberkulózissal foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a szemészeti idegentestek lokalizációja, műtéti eltávolítása terén. Új kancsalsági varrata, tokfogó csípője, ún. zonuloruptora nemzetközileg is ismertté tette nevét.