Rövid leírás
Badacsonytomajban kántortanító (1941–1942), a II. világháborúban frontszolgálatot teljesített, hadifogságban volt (1943–1945). A Nemzeti Parasztpárt (NPP) pécsi titkára (1945–1946), Várkonyi Nándor mellett a Sorsunk c. lap prózai és kritikai rovatvezetője, a pécsi szabadművelési hivatal főfelügyelője (1947–1948). A Magyar Nemzet munkatársa (1948–1955), az Állami Déryné Színház dramaturgja (1956–1960), a Képes Újság (1960–1968), a Pajtás (1968–1975), a Magyar Horgász (1975–1977), a Népszava munkatársa (1977–1980).
Regényeket, novellákat, drámákat írt, klasszikus és kortárs írók műveiből készített rádió- és tévéjátékokat. Első írásai a pécsi Sorsunk c. folyóiratban, valamint a Délszigetben, a Magyarokban és a Válaszban jelentek meg. Első kötete (Szerencsétlen emberek, 1947) nagy visszhangot keltett: az emberi elesettséget robbanásig feszülő helyzetekben ábrázoló írásaiért átvehette a Baumgarten-jutalmat (1947-ben). Az Elsüllyedt ország (1949) nemcsak a címében utal Szabó Dezsőre, szövegeiben tudatosan alkalmazza példaképének mondatfűzéseit, cselekményvezetését. Az 1950-es évek végére háttérbe szorult kisprózája, történelmi kalandregényeket írt, elsősorban az ifjúság számára. Különösen népszerű volt Jetting Károlynak, a „magyar Robinsonnak” életét feldolgozó regénye (Hét tenger vándora, 1964), amelyet később átdolgozva újra megjelentetett. A siker hatására sorra adta ki történelmi regényeit: feldolgozta többek között Zrínyi Miklós (A kék hegyek kapitánya, 1966), Budai Nagy Antal (Oroszlán és gödölye, 1970) és Jurisich Miklós (Az égig érő vár, 1982) életét. Az 1950-es években néhány sematikus termelési drámát is írt (a Bányászbecsületet Görbe János főszereplésével viszonylag nagy sikerrel játszották, 1951-ben).