Rövid leírás
A budapesti tudományegyetemi közgazdaság-tudományi kar Szövetkezetpolitikai Intézete tanársegéde, egy. adjunktusa (1919–1934) és magántanára (1924–1934). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán a szövetkezetpolitika ny. rk. (1934–1936), ny. r. tanára (1936–1945), egyúttal a Szövetkezetpolitikai Intézet (1934–1945) és a kezdeményezésére felállított Mezőgazdaságpolitikai Intézet igazgatója (1941–1948); közben a Kar dékánja (1941–1942). A Magyar Gazdaszövetség igazgatója (1934-ig). A Magyar Agrártudományi Egyetemen a szövetkezetpolitika ny. r. tanára (1946–1949), és a Dunavölgyi Agrártudományi Kutató Intézet igazgatója (1946–1949), kényszernyugdíjazták (1949). Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár (OMK) nyugdíjas fordítója (1949–1952), a Magyar Mezőgazdasági Múzeum nyugdíjas bibliográfusa (1952–1954), a Mezőgazdasági Üzemszervezési Intézet, ill. az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete nyugdíjas szakértője (1954-től). A Darányi Ignác Tudományos Társaság főtitkára (1935–1941), alelnöke (1941–1944).
A modern magyarországi mezőgazdasági statisztikai és agrárökonómiai kutatások elindítójaként, alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi szövetkezetek gazdasági vizsgálata terén. A szövetkezeti mozgalom tanulmányozásával egy időben a mezőgazdaság más, piaci mechanizmuson alapuló közgazdasági törvényszerűségeit és az ezzel összefüggő társadalmi jelenségeket is tanulmányozta. Különösen értékesek az állami beavatkozás jelentőségével és az egyéni mezőgazdasági tevékenység szabályozásával kapcsolatos dolgozatai. Kezdeményezésére a földművelésügyi miniszter létrehozta a Mezőgazdaságpolitikai Intézetet (1941), amely a magyarországi komplex agrárkutatás központjává vált feldolgozva a területgyarapítások után kialakult régi-új ország mezőgazdasági sajátosságait.