Rövid leírás
Az Est-lapok munkatársa (1924–1932), egyúttal a Pandora külső munkatársa (1927), a Nyugat (1932–1941), a Magyar Csillag állandó kritikusa (1941–1944). A Budapesti Hírlap irodalmi mellékletének (1933– 1936), az Új Magyarország c. napilap kulturális rovatának szerkesztője (1937– 1938), a Révai Könyvkiadó Rt. irodalmi igazgatója (1939–1950), a Szépirodalmi Könyvkiadó műszaki vezetője (1950–1952), főszerkesztője (1952–1953), a magyar részleg vezetője (1953–1956), a kiadó irodalmi vezetője (1957– 1966), igazgatója (1967-től).
Novellái a műfaj boccacciói és maupassant-i hagyományaihoz egyaránt kötődnek. Egy anatómus alaposságával igyekezett felboncolni az adott élethelyzetet, megragadni a pillanatot, minden novellája egy-egy esemény aprólékosan kidolgozott foglalata. Utazási élményei sem csupán leírások, beszámolók, hanem érdekes eszmefuttatások, karcolatok, miniatűr novelláknak beillő alkotások. Drámaíróként első nagy sikerét a korabeli társadalmat élesen bíráló Törtetők c. művével érte el (1941). Színművei a képmutatás, a törtetés, az önzés, a hatalomvágy hálójába került ember vergődését ábrázolják. Krétarajzok (1957) c. esszékötetében az elhallgatásra ítélt írók műveire hívta fel a figyelmet. Gellérthegyi éjszakák c. kötetében (1965) és más gyűjteményeiben az esszé és a novella szintézisével új műfajt teremtett, amely a tanulmány, a személyes emlékezés, az esztétikai elemzés és a társadalmi és művelődési környezetrajz elemeit dolgozta egységgé (Árnyékrajzok, 1972; A só íze, 1976). Műfordítóként elsősorban klasszikus francia műveket tolmácsolt, Stendhal és Maupassant nagy regényeinek egy részét az ő fordításában ismerhette meg a magyar közönség, művei a magyar fordításirodalom kivételes teljesítményei. A Szépirodalmi Kiadó vezetőjeként számos fontos sorozat ötletadója (Olcsó Könyvtár, Magyarország felfedezése, Műhely, Arcok és Vallomások, Magyar Remekírók).
(A kép forrása: Körkép című antológia (1981), a kép köteten belüli sorszáma: 14, szerző: Csigó László fotóművész)