Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1894–1895), a Sebészeti Klinika műtőnövendéke (1895–1898), egy. tanársegéde (1898–1903), az I. sz. Sebészeti Klinika Urológiai Ambulanciájának és Urológiai Fekvő Részlegének vezetője (1903–1905). A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1904–1914), az urológiai sebészet, ill. az urológia c. ny. rk. tanára (1914–1920), az urológia ny. r. tanára és az Urológiai Klinika igazgatója (1920–1941). A budapesti Apponyi Poliklinika Sebészeti Osztályának főorvosa (1905–1913), a budapesti Szent Rókus Kórház Urológiai Sebészeti Osztályának főorvosa (1913–1920); közben az I. vh.-ban a honvédségi helyőrségi kórház sebészeti osztályának osztályvezető főorvosa (1915–1916), az olasz fronton a levicói sebészeti tartalékkórház parancsnoka (1916–1917), majd a budapesti V. kerületi (= lipótvárosi) Hold utcai hadikórház parancsnoka (főtörzsorvosi rangban, 1917–1918). Az MTA V. Osztálya elnöke (1949–1951). A Magyar Urológia c. folyóirat felelős szerkesztője (1938–1944).
A magyar urológia és urológiai sebészet nemzetközileg is elismert, kiemelkedő személyisége, az urológia első magyar egyetemi tanára. Jelentős eredményeket ért el az urológiai diagnosztika, a belgyógyászati vesemegbetegedések és a prosztata-hipertrófia műtéttanának fejlesztésében. Az ureterkatéterezés egyik kezdeményezője, rutineljárássá fejlesztője: az uréteren végigvezetett ezüstkatéter röntgenvizsgálatával sikeresen tárta fel a húgyút elhelyezkedését és az elzáródások kialakulásának sajátosságait, majd bevezette a vesemedence radiológiai vizsgálatát (= pielográfia).
(A kép forrása: http://baratikor.semmelweis.hu/galeria/page.php?id=69)