Nemzeti Sírhelyek


Issekutz Béla, id.; 1914-től erzsébetvárosi

Rövid leírás

Issekutz Béla, id.; 1914-től erzsébetvárosi

 

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Gyógyszertani Intézetének gyakornoka (1907–1908), egy. tanársegéde (1908– 1919) és magántanára (1914–1919), a gyógyszertan ny. rk. tanára (1919). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Gyógyszertani és Gyógyszerismereti Intézetének ny. r. tanára és az Intézet igazgatója (1921–1937); közben az Egyetem rektora (1927–1928), rektorhelyettese (1928–1929), az Orvostudományi Kar dékánja (1925–1927 és 1935–1936), dékánhelyettese (1927– 1928 és 1936–1937). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE Gyógyszerismereti Intézetének ny. r. tanára (1937– 1939), Gyógyszertani Intézetének ny. r. tanára (1939–1951), egy. tanára (1952–1962) és az Intézet igazgatója (1939–1962); közben az Orvostudományi Kar dékánja (1943–1944 és 1944–1945), az Egyetem tud. rektorhelyettese (1954–1962). Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya elnöke (1951–1953). Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei szerkesztője (1948–1962), az Acta Physiologica szerkesztőbizottságának tagja (1950–1962), a Therapia Hungarica főszerkesztője (1958–1962). A Magyar Farmakológiai Társaság alapító elnöke, majd t. elnöke (1962–1979).

A 20. századi magyar kísérletes orvostudomány egyik legjelentősebb, iskolateremtő személyisége, a magyar gyógyszeripari kutatások megszervezője. Korszakos jelentőségű eredményeket ért el a vegetatív idegrendszer farmakológiai kutatásában, a hormonok farmakológiájában, nevéhez fűződik az inzulin és a tiroxin hatásmechanizmusának tisztázása.

(A kép forrása: http://baratikor.semmelweis.hu/galeria/page.php?id=188)