Rövid leírás
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Növénytani Tanszékének tanársegéde (1881–1885 és 1887–1889); közben a münsteri mezőgazdasági akadémián O. Brefeld tanársegéde (1885–1887) és magántanára (1883–1898). Hazatérése után a kolozsvári egyetemi Növénytani Intézet és Növénykert újjászervezője, az intézet igazgatója és a növénytan ny. r. tanára (1898–1915), egyúttal az általa felállított Magyar Kir. Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet igazgatója is (1898–1915). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Növénytani Osztályának osztályvezető főmuzeológusa és a Növénytár igazgatója (1889–1897). A budapesti tudományegyetem magántanára (1892–1915), a József Műegyetemen a növénytan ny. r. tanára (1915–1927); közben az Egyetemes és Vegyészmérnöki Osztály dékánja (1921–1922).
Növénymorfológiával és -patológiával, algológiai, mikológiai kérdésekkel foglalkozott, Darányi Ignác (1849–1927) földművelésügyi miniszter felkérésére nevéhez fűződik a Magyar Kir. Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet megszervezése és felállítása. Jelentős eredményeket ért el a szőlő betegségeinek (pl. a szőlő fakó és szürke rothadása, peronoszpóra stb.) kutatása terén. Tevékenyen részt vett a peronoszpóra elleni küzdelem szervezésében, a peronoszpóraveszélyt előrejelző módszerét külföldön is elismerték. A szőlő betegségein kívül a gabonafélék üszög- és más kórokozó gombáit és a megbetegedések körülményeit, továbbá a faanyagok korhadását okozó különféle gombafajták kártételét, valamint az azok elleni védekezést is vizsgálta.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/i-75F28/istvanffi-gyula-1886-ig-schaarschmidt-75FA6/)