Rövid leírás
A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Belgyógyászati Klinika Kémiai Laboratóriumának vezetője (1925–1940); az egyetem magántanára (1927–1936) és az élettan c. rk. tanára (1936–1940). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Általános Élettan Tanszéke ny. r. tanára és a Tanszék vezetője (1940–1945), a BOTE Általános Élettani Intézete ny. r. tanára (1950–1952), egy. tanára (1952–1966). A Magyar Élettani Társaság alapító szervezőtitkára, majd főtitkára (1929-től).
Klinikai gyakorlatban használható kémiai és fizikai vizsgáló módszerekkel, új, nemzetközileg is egyedülálló fotometriás eljárások kidolgozásával és bevezetésével foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el az ún. ingerületátvevő mediátorok szerepének feltárása, az ion-antagonizmus jelentőségének a felismerése, a harántcsíkolt izomzat összehúzódási mechanizmusa és a sejtmembránok élettani vizsgálata terén. Elsőként igazolta emlősállatokon a mediátor anyagok szerepét, amelyet addig csak hidegvérű állatokban bizonyítottak.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/j-75FD4/jendrassik-lorand-76078/)