Rövid leírás
Budapesten, Wälder Gyula építész magánirodájának műépítésze (1926–1938), a József Műegyetem, ill. a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Építészmérnöki Osztály Ókori Építéstörténeti Tanszékének tanársegéde (1932–1938). Budapesten állástalan mérnök (1938–1941), a II. világháború alatt munkaszolgálatos (1941–1945: megszakításokkal). A JNMGE, ill. az Építőipari Műszaki Egyetem (ÉME) Építészmérnöki Osztály Újkori Építészettörténeti Tanszékének tanársegéde (1945. ápr.–szept.), egy. adjunktusa (1945–1949), intézeti tanára (1949–1951). A III. sz. Építéstörténeti Tanszék ny. r. tanára (1951–1952), egy. tanára (1952–1953); közben az ÉME Építészmérnöki Kar dékánja (1951–1952), az ÉME első rektora (1952–1953). A Magyar Gyárépítő Nemzeti Vállalat tervező-szakértője (1948–1951). A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) alapító elnöke (1951–1953).
Építészettörténettel, elsősorban az ókori építészet, ill. a magyar barokk és a magyar klasszicista építészet történetével foglalkozott. Jelentős szerepet játszott a szocialista magyar építészmérnök-képzés kialakításában, az új ÉME megalakításában.