Rövid leírás
A kolozsvári Piarista Líceumi Könyvtár gyakornoka (1929–1936), a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon, ill. az Erdélyi Irodalmi Szemle (1936–1940), a Hitel c. lap munkatársa (1940–1944), egyúttal a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár titkára és a Folyóirattár, ill. a Hírlaptár vezetője (1940–1944). A II. világháború végén, a keleti fronton harcolt, majd szovjet hadifogságban volt (1944–1946). A II. világháború után Budapesten telepedett le (1946), az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) könyvtárosa (1946–1952), főigazgató-helyettese (1949–1952), a BME Központi Könyvtára osztályvezetője (1952–1958), igazgatóhelyettese (1958–1968). A Budapesti Pedagógiai Főiskolán (1952–1955), az ELTE BTK-n, ill. az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kar Könyvtár Tanszékén az írás- és a könyvtörténet előadó tanára (1952–1956).
A 20. század egyik jelentős könyvtáros személyisége. Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) főigazgató-helyetteseként számos újítást vezetett be a magyar nemzeti könyvtárban: nevéhez fűződik a folyóirat-olvasóterem megnyitása, a kétpéldányos (muzeális + használati) gyűjtés meghonosítása (1949-től). Bővítette a könyvtár vasállványzatos raktártermeit és lényegesen egyszerűsítette az OSZK raktári jelzetrendszerét. A BME Központi Könyvtárában korszerűsítette az olvasó- és tájékoztató szolgáltatást, bővítette a könyvtár gyűjtőkörét, nagy súly helyezett a folyóirat-gyűjtemény kiegészítésére és állandó frissítésére. Mint az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács (OKDT) könyvtárépítési és berendezési szakbizottságának elnöke jelentős szerepet játszott az OSZK új helyére, a budai várba való költözésében. Tudósként könyv- és írástörténettel foglalkozott, Az írás története (1971) c. munkája a magyarországi népszerű művelődéstörténeti irodalom többször kiadott, több nyelvre lefordított klasszikusa, könyv-, könyvtár- és írástörténeti jegyzeteiből évtizedekig tanultak könyvtáros generációk.