Rövid leírás
Budapesten nőiszabó-segéd (1936–1938), hazatérése után frontszolgálatot teljesített (1940–1944: megszakításokkal), a II. világháború végén, az ukrán fronton súlyosan megsebesült, budapesti hadikórházban lábadozott, majd lábadozóként a kórházból megszökött és az ostrom alatt, mint katonaszökevény bujkált (1944). A budapesti Halász Könyvkiadó szerkesztője (1945), a Magyar Téka Irodalmi Könyvkiadó terjesztési osztályvezetője (1946–1949). Pécsett telepedett le, az Állami Könyvterjesztő Vállalat (ÁKV) pécsi boltvezetője, majd Baranya, Somogy és Tolna megyei területi irányítója (1950–1955), a Magyar Írók Könyvesboltjának pécsi boltvezetője (1956–1966), a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat területi instruktora (a Dél-Dunántúlon és Szegeden, 1966–1974). Szabadfoglalkozású író (1974-től). Visszaköltözött Budapestre (1980–1982), Budaörsön telepedett le és haláláig ott élt (1982–1992).
Költőként indult, majd első prózai művét (Három Lázár, 1943) a Horthy-ügyészség háborúellenesség miatt betiltotta, utóbbi két műve (Egymásra ítélve, 1946; Lilith fiai, 1947) a II. világháború után került indexre. Az 1950-es években nem publikálhatott, Pécsett könyvesbolti eladóként és terjesztőként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a pécsi Magyar Írók Könyvesboltja megszervezése (a korábbi orosz könyvesboltból, a Horizontból, 1956-ban). A könyvesboltban és a Libresszó könyves presszóban tkp. irodalmi olvasókört szervezett, ahol a helyi irodalmi eseményeket és az új könyveket beszélték meg az olvasók, s az egyre ismertebbé váló olvasókör révén Kende Sándor is visszatért lassan az irodalomhoz. Riportjait, kisebb írásait a Dunántúl és a Jelenkor közölte (1957-től), Regényeiben viszontagságos ifjúságát és a vidéki értelmiség életét örökítette meg. Élete végén több népszerű ifjúsági regényt írt (különösen népszerűek voltak a Lusta Emmi-történetek: Lusta Emmi és az Indián, 1979; Lusta Emmit tetten érik, 1981; Lusta Emmi és a szerelem, 1983); Visszaemlékezése fontos kordokumentum (Sorsom a könyv, 1986). Szerelmetes barátaim c. regényéből készült színművét a Katona József Színház mutatta be (1973-ban).
(A kép forrása: Wikipédia, szerző: Kende Sándorné)