Rövid leírás
A Debreceni Tankerületi Főigazgatóság szolgálattételre beosztott középiskolai tanára (1945), beosztott középiskolai tanárként az Országos Köznevelési Tanács titkára (1945–1947). Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) könyvtárosa (1947–1949), egyúttal az Eötvös Collegium tanára (1948–1950) és a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa (1948–1949). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK Magyar Irodalomtörténeti Intézetének intézeti tanára (1949–1950), egy. docense (1950–1956). A Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE BTK II. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1957–1961), az ELTE BTK XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke egy. tanára (1961–1989) és a Tanszék vezetője (1965–1988). Országgyűlési képviselő (1971–1985). Az MTA Irodalomtudományi Bizottsága elnöke. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság alelnöke (1970-től).
A Csillag (1949–1950 és 1953–1956), a Kortárs (1960–1963), a Szovjet Irodalom c. folyóiratok (1970–1989) és a Világirodalmi Lexikon főszerkesztője (1970–1989). Az Ady Endre (Földessy Gyulával, 1955-től) és a Mikszáth Kálmán kritikai kiadás szerkesztője (Bisztray Gyulával és Rejtő Istvánnal, 1956-tól).
19. és 20. századi magyar irodalomtörténettel, elsősorban Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Kosztolányi Dezső és Szabó Dezső munkásságával, valamint kortárs magyar irodalommal foglalkozott. Irodalomszemléletét a realizmus híveként kezdetben Ady Endre és a népi írók, majd a marxizmus és Lukács György felfogása jellemezte. 1954-ben részt vett az „új magyar irodalom egyes kérdéseiről”, 1958-ban a népi írókról szóló párthatározatok kidolgozásában. Az 1970-es–1980-as években a hivatalos irodalompolitika egyik meghatározó személyiségeként lépett fel a modern irodalmi törekvésekkel szemben. Az ún. Molnár Erik-vitában a kozmopolitizmust és a nemzeti közömbösséget nagyobb veszélynek minősítette a nacionalizmusnál és sürgette egy korszerű nemzetfogalom kidolgozását. Történelmi-pszichológiai megalapozású munkáiban igyekezett az általa elfogadhatónak tartott új módszereket, poétikai megközelítési és elemzési módokat allkalmazni, bár a divatok követésétől határozottan elzárkózótt. Irodalmi módszere a műelemzés volt, a verselemzés mesterének számított.
(A kép forrása: Fortepan , szerző: Király Júlia)