Rövid leírás
A budapesti államrendőrség irodai segédtisztje (1921–1927). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Könyvtára (= Országos Széchényi Könyvtár) gyakornoka (1930–1934), könyvtári őre (1934–1940); közben a varsói, a krakkói és a lembergi egyetem ösztöndíjasa (1930–1931 és 1934–1935). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1934–1938), a szláv filológia c. ny. rk. tanára (1938–1940), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a szláv filológia ny. r. tanára (1940–1941). A kolozsvári Erdélyi Tudományos Intézet ügyvezető igazgatója (1941–1944), a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK Szláv Filológiai Intézete ny. r. tanára (1941–1952), egy. tanára (1952–1965) és a Tanszék vezetője (1949–1965), a BTK dékánja (1956–1957).
Tudományos pályafutásának kezdetén a magyar helyesírás történetével foglalkozott, később érdeklődése a magyarság 10–15. századi településtörténete és az ezzel összefüggő hely- és névkutatás felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a Kárpát-medence helynévanyagának vizsgálata terén, levéltári alapkutatásai után elkészítette a 11. századi Magyar Királyság nemzetiségi térképét, és összeállította a korabeli helységnevek tipológiáját és kronológiáját. Nevéhez fűződik a többnemzetiségű vidékek etnikumaira jellemző, ún. párhuzamos helynévadás jelenségének részletes feltárása és elemzése. Erdélyi magyar, szláv és román települések keletkezéstörténetének összefüggéseit, valamint a magyar és szláv (szlovák és ruszin) családnevek rendszerének sajátosságait is vizsgálta. Nagy műve, A magyar nyelv szláv jövevényszavainak monográfiája részben kéziratban maradt (csak az I. kötete jelent meg, 1955-ben).
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/k-760F2/kniezsa-istvan-764AA/)