Rövid leírás
Csatlakozott a falukutató mozgalomhoz és a Márciusi Fronthoz (1936-tól), majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Német Irodalomtörténeti Intézete tanársegéde (1939–1946); közben az ország német megszállása alatt a nemzeti ellenállás tagja, egyik vezetője (1944–1945). A Debreceni Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumának r. tanára (1946–1949); a Debreceni Tudományegyetem, ill. a KLTE BTK Világirodalmi Tanszéke magántanára (1947–1951), egy. adjunktusa (1951–1952), tanszékvezető egy. docense és a BTK dékánhelyettese, egyúttal a Bartók Béla Népi Kollégium tanára (1951–1957). A Debreceni Református Kollégium Könyvtára Tudományos Gyűjteményének tud. munkatársa és a Református Egyetemes Konvent műemléki előadója (1958–1963), az Iparművészeti Tanács művészeti főelőadója, szerkesztője (1963–1975), a Református Zsinati Iroda Műemléki és Gyűjteményi Osztály osztályvezetője és az iroda elnökhelyettese (1973–1986). A forradalom alatt a Petőfi Kör tagja, beszédet mondott a vétlen áldozatok temetésén (1956. okt.). Az Építünk (1950–1954), ill. az Alföld (1954–1957), majd az Ipari Művészet c. lapok szerkesztője (1963-tól).
Irodalomtörténeti, esztétikai, művészettörténeti, képző- és iparművészeti kérdésekkel foglalkozott. Kritikái, tanulmányai mellett elbeszéléseket, útirajzokat, gyerekkönyveket, regényeket, verseket írt. Jelentős szerepet játszott a magyarországi református egyház műemlékeinek felmérésében és az Iparművészeti Tanács munkájában. Alapvetően új eredményeket ért el az 1960-as évek munkástársadalma tárgyi kultúrája, ipar- és képzőművészete feltárása terén.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/k-760F2/koczogh-akos-764D7/)