Rövid leírás
A szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem Régiségtudományi Intézete, ill. Régészeti Intézete gyakornoka, egy. tanársegéde, majd a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége mb. munkatársaként a Szegedi Városi Múzeum Régészeti Gyűjteményének rendezője, gondozója (1942–1948); közben a II. világháborúban frontszolgálatot teljesített, hadifogságban volt (1944–1946). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régészeti Osztálya múzeumi segédőre, őre (1948–1953), a Népművelési Minisztérium, ill. Művelődésügyi Minisztérium (MM) Múzeumi Főosztálya osztályvezetője (1953–1957). Az MNM Adattára osztályvezetője (1957–1961), az MNM főigazgató-helyettese (1961–1990), nyugdíjas tud. tanácsadója (1990–1992). A régészet és numizmatika vezető szakfelügyelője (1967–1987), az ELTE BTK Régészeti Tanszéke előadója (1960–1978), c. egy. docense (1978–1992).
A magyarországi újkőkor és rézkor kutatásával, múzeumtörténettel foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el az alföldi vonaldíszes kerámia, a neolitikus tiszai, a bükki, ill. a badeni kultúra vizsgálata terén. Elkészítette a baden–péceli korszak új felosztását és a budakalászi temető monográfiáját. Ásatásokat és feltárásokat vezetett Tápé-Lebőn (1950), Zalaszentgróton (1959), Dévaványán (1960, 1963), Kisköre-Gáton (1963–1965), Aggteleken (1969), Sonkádon (1973). Vezető szerepet játszott az 1963. évi múzeumi törvény megalkotásában.