Nemzeti Sírhelyek


Körmöczi Zsuzsanna (Gerő Sándorné; Székely Körmöczi Zsuzsanna)

Rövid leírás

Körmöczi Zsuzsanna (Gerő Sándorné; Székely Körmöczi Zsuzsanna)

 

Az ÚTE (1932–1936), a BBTE (1936–1940, 1947–1948), a BEAC (1945–1947), a Vasas teniszezője (1948–1966).

Brit (wimbledoni) bajnoki 3. (1958: egyes); francia bajnok (1958: egyes), francia bajnoki 2. (1959: egyes), francia bajnoki 3. (1947: vegyes páros; 1948: női páros; 1953, 1956: egyes; 1961: egyes); olasz bajnok (1960: egyes), olasz bajnoki 2. (1953: egyes), olasz bajnoki 3. (1955: egyes); német (NSZK) bajnoki 2. (1959: egyes), német (NSZK) bajnoki 3. (1961: egyes); főisk. világbajnok (1949: vegyes páros; 1951: női páros, vegyes páros). Magyar nemzetközi bajnok (1939: női páros, vegyes páros; 1940: egyes, vegyes páros; 1953: egyes, női páros, vegyes páros; 1957: egyes, női páros; 1958, 1959: egyes; 1960: egyes, női páros; 1962: egyes), magyar nemzetközi bajnoki 2. (1948, 1958, 1962: női páros); 30-szoros magyar bajnok (1940: női páros, vegyes páros, csapat; 1945: egyes, vegyes páros; 1946: egyes, női páros, vegyes páros, csapat; 1947: csapat; 1948: női páros, vegyes páros; 1950: egyes, női páros, vegyes páros, csapat; 1951, 1952: csapat; 1954: női páros; 1956, 1957, 1958: csapat; 1958: egyes, női páros; 1959, 1960: csapat; 1961: egyes, női páros; 1963: egyes; 1966: csapat); Tízek-bajnok (1954, 1955: női páros). Az első magyar női teniszező, aki Grand Slam-tornát nyert (1958), legjobb helyezése a nem hivatalos tenisz-világranglistán: 7. (1953), 10. (1955), 2. (1958). Az év sportolónője (1958).

 

A magyar női teniszválogatott szövetségi kapitánya (1964–1971), a TF főelőadója, a Nemzetközi Osztály vezetője (1971–1985). A Vasas teniszszakosztályának vezetője (1985–1990), majd elnöke (1990-től).

(A kép forrása: https://m4sport.hu/2014/08/25/megemlekezes-kormoczy-zsuzsa-szuletesenek-90-evfordulojan/)

Irodalom

„Jaj, de aranyos kislány! A copfja nagyobb, mint az ütője!“

„Igazán kedves a rendezőktől, hogy a labdaszedő kislány is elindulhat a versenyen“

 

Ilyen, és ehhez hasonló kiáltások fogadtak a 13 és fél éves kislányt a BLKE budai tenisztelepén 1938-ban, egy idénynyitó versenyen. Székely Körmöczy Zsuzsi azonban nemcsak copfokba rendezett hajviseletével aratott feltűnést. Az épp Magyarországon versenyző amerikai Gracyn Wheeler – az aktuális világranglista 3. helyezettje – rögtön az első fordulóban „megismerkedhetett“ a pöttöm tehetséggel. Nos, a mérkőzésen nem Zsuzsi volt a labdaszedő…

A legendák szerint az apró leányka futballistának készült. Órákig rugdosta a labdát nagyapja balatonföldvári nyaralójában, fájdalom azonban az 1920-as–1930-as években női futball Magyarországon még nem létezett. A szomszéd házban viszont három teniszpálya is működött. Nyaranta, öt órakor kezdődött a földvári páros parti, amelyet az időközben futballista álmainak búcsút mondó fruska a világért sem mulasztott volna el. Nos, az egyik páros mérkőzésen egy nap a duó egyik tagja nem érkezett meg, Zsuzsi ezúttal nem néző volt…

Tizenhatodik születésnapján, 1940. augusztus 25-én a magyar bajnokság döntőjében legyőzte a korszak legendás játékosát, Somogyi Klárit. A bakfis már sportos rövid hajat viselt, a teniszshortot csinos rakottszoknyára cserélte. Rakett és rakott, ez volt akkortájt a teniszhölgydivat. Zsuzsi nagyszerű játékával a magyar válogatott a Közép-európai Kupa elődöntőjében 3:2-re legyőzte a címvédő Olaszországot, a németországi döntőn azonban a legjobb magyar teniszező „útlevélnehézségek“ miatt nem vehetett részt! Nos, elárulhatjuk, a döntő mérkőzésről Zsuzsi származása miatt és nem útlevele okán maradt távol…

A legjobb magyar teniszezőnő az 1940-es években nemhogy versenyeken nem indulhatott, de klubedzéseken sem vehetett részt! Bármily furcsa, a régi szerelem, a futball segített. Az FTC „származásilag korrekt“ labdarúgói a velük baráti sportkapcsolatot tartó, lassan felnőtté váló ifjú hölgyet egy-egy külföldi mérkőzésük után teniszlabdákkal látták el, sőt a klubvezetés azt is megengedte, hogy néhanap Sárosival, Toldival teniszezzen is egy kicsit! Nos, idővel aztán ennek is vége lett, Zsuzsi a német megszállás idején „Pintér Klára“ álnéven élete legnehezebb mérkőzését is megnyerte…

–– Azt hiszem, itt az idő, hogy újrakezdje! – Mindegyik magyar teniszedző őszintén úgy gondolta, hogy a még mindig csak 21 éves Körmöczi Zsuzsa (már ezen a néven versenyzett) újra ütőt ragadjon. Persze előbb a teniszpályákra hurcolt háborús törmelékeket kellett eltakarítani, a klubházakat rendbe hozni, új ütőket, labdákat beszerezni, csapatokat szervezni, versenyeket kiírni stb. Nos, a változásokat valóban felszabadulásként megélő, öt év kényszerszünetre ítélt fiatal versenyzőnő a pályán, a pályán kívül és a pályáért zajló mérkőzéseket is mind megnyerte.

Lehetetlen felsorolni 1945 utáni eredményeit. Valójában 1945-től 1958-ig szinte valamennyi versenyén győzni tudott. Húsz évvel „copfos debütálása“ után, 1958-ban érte el legnagyobb sikereit. Első helyen végzett a nem hivatalos salakpályás világbajnokságként nyilvántartott francia nemzetközi bajnokságon; harmadik helyen végzett Wimbledonban; végleg elhódította a Monte Carló-i rangos bajnokság vándordíját; győzött Cannes-ban és Nizzában és természetesen megnyerte a magyar bajnokságot, a magyar nemzetközi bajnokságot és a Budapest-bajnokságot is. Az év végén a sportújságírók először szavazhattak az év sportolóiról. Nos, kitalálják ugye, hogy kié lett az első elsődíj?

(Körmöczi Zsuzsa, minden idők legjobb magyar teniszezőnője 90 éve, 1924. augusztus 25-én született).