Rövid leírás
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) tisztviselő segéde (1940–1946), a VKM Művészeti Tanácsa ösztöndíjasaként az Egyetemi Nyomda, ill. a Szikra Könyvkiadó munkatársa (1946–1948). Az Országos Könyvhivatal lektora (1948), a Magyar Filmgyártó Vállalat dramaturgja (1949–1950), az Ifjúsági Könyvkiadó, ill. a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője (1950–1977); közben Párizsban élt, a Seuil és a Gallimard kiadó munkatársa (1963–1965).
Pályája kezdetén verseire elsősorban a népies költők, Erdélyi József és Sinka István hatott. Első verseskötetében (Dülöngélünk, 1947) a szegények, a kisemmizettek fájdalmáról adott szokatlanul nyugtalanító hírt, ugyanakkor a jámborság és a béketűrés magatartását állította szembe ezzel a léthelyzettel. Korai verseinek stílusát a népköltészet és a modernség sajátos ötvözete jellemzi. Később költészetében a népi jelleg mellett egyre inkább érezhetővé vált a modern francia líra hatása. Az 1950-es években elhallgatott, két évtizeden át csak gyermekversei, verses meséi és műfordításai jelenhettek meg. Vackor, a „piszén pisze kölyökmackó” sajátos humorral megírt, bájos történetei a magyar gyermekirodalom klasszikusai. A meseszerűség, a legendák mögé bújás később is fontos eleme maradt költészetének, Yorick figurája mögé bújva festette meg ironikus önarcképét (Szegény Yorick, 1971). Az évtizedek foszlányait, emlékcsillámait összefogó Nakonxipan-toposz mitikus-mesei szigete az idő széthullásának élményét jelképezte. (Nakonxipánban hull a hó, megjelent: 1985).
Irodalom
„Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy boglyos, lompos, loncsos és bozontos, Vackor nevű kicsi medve, nem is medve, csak egy apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó.” Kormos István Mosonszentmiklóson született 1923-ban. Kétéves volt, mikor édesanyja belehalt a szülés szövődményeibe, öccsét is elveszítette. A kisfiút nagyszülei nevelték fel, szerény körülmények között. Gyermekkorát Angyalföldön, Kispesten és Pesterzsébeten töltötte, kiskamaszként a belvárosban kezdett el futárkodni. Bár még az általános iskolát sem végezte el, magánegyetemi órákat vett a Magyar Út szerkesztőségében megismert Szijgyártó Lászlótól. Első versei húsz éves korában jelentek meg, elmondása szerint ekkor még csak pár hónapja írt. Fiatalon nősült, ám bohém életmódja miatt első házassága hamar tönkrement. A Fészek klubban töltött estékről még vers is született: „Festők - vígan söröztek itt, Építészek - csevegtek, Szobrászok - fővitatkozók, Zenészek - mindig ettek, Énekesek - kártyát verők, Komédiások - szintén, s belopakodtak az írók a hátsó ajtón, mint én.” Sok más pályatársához hasonlóan az ötvenes években hallgatni kényszerült. Csakúgy, mint Nemes Nagy Ágnes, ő is a fordításokban és a gyermekversekben talált lehetőséget az alkotásra. Legismertebb műve, a Vackor is ebben az időszakban született. Generációk nőttek föl a piszén pisze kölyökmackó kalandjain, akit Reich Károly illusztrációival örökre a szívünkbe zártunk. 53 éves volt, amikor lakásán szívroham érte. Vackor „apukáját” a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Élő Emlékezet
a képek forrása: mek.oszk.hu