Rövid leírás
Az Egyesült Izzó villanyszerelője, telefonszerelője (1921–1925), az antwerpeni Bell Telefon Társaság Mérnöki Irodája, ill. Fejlesztési Laboratóriumának kutatómérnöke (1930–1942), Belgium német megszállása után elbocsátották, hazatért Magyarországra. Az Egyesült Izzó Rádiócsőmérési Osztályának műszerésze (1943–1944), az ország megszállása után deportálták, a mauthauseni és a gunskircheni koncentrációs tábor foglya (1944–1945). A II. világháború után a budapesti Standard Villamossági Rt., ill. a Beloiannisz Mérnöki Iroda Telefonmérnöki Osztályának főmérnöke (1945–1948), műszaki igazgatója és a Mérnöki Iroda vezetője (1948–1949). Az ún. Standard-üggyel kapcsolatban letartóztatták (1949; ügyét felülvizsgálták, szabadon engedték: 1954; rehabilitálták: 1955. febr. 2.). Az Állami Műszaki Főiskola ny. r. tanára (1948–1949), a BME Villamosmérnöki Kar Vezetékes Híradástechnika Tanszéke, ill. Híradástechnikai Elektronika Intézete ny. r. tanára, ill. egy. tanára (1949. jún. 4.–1972. dec. 31.) és a Tanszék vezetője (1949–1971), a Villamosmérnöki Kar dékánja (1960–1963).
Elektronikus telefonközpontok, ill. automatikusan működő, programvezérelt, bináris rendszerű, elektromos jelfogókkal működő számítógépek tervezésével foglalkozott. Számos nyugat-európai telefonhálózat tervezése és kidolgozása fűződik a nevéhilágháború utáni újjáépítési munkálatait (1945-1946). Magyarországon továbbá ő építette meg az első működő jelfogós, programozható számítógépet (1958), majd elkészítette az első nyelvstatisztikai automatát (1964), kidolgozta a crossbartechnika bevezetését. Jelentős szerepet játszott a villamosmérnök-képzés korszerűsítésében, az elektronikai technológiai szak megindításában.
(A kép forrása: https://itf.njszt.hu/szemely/kozma-laszlo-villamosmernok)