Rövid leírás
A budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó, majd a Magyar Nemzet (1957–1958), a Szolnok Megyei Néplap munkatársa (1958–1959), Nagyrédén kulturálisotthon-vezető (1959), a kazincbarcikai művelődési ház igazgatója (1959–1964). Írásaiból élt (1964-től).
Falusi iparos-paraszti családból származott, pályája kezdetén festőnek, ill. grafikusnak készült. Első versei az Új Hangban jelentek meg, korai művei Ady Endre, József Attila, Petőfi Sándor és Sinka István hatását mutatják. 1956 után a Tűztánc c. antológia költőihez csatlakozott, de politikai radikalizmusa mindvégig megmaradt. A kádári konszolidáció idején plebejusi szenvedélynek és dühös türelmetlenségnek adott hangot. Költészetében a közösségi-közéleti líra megújítására vállalkozott, stílusát a sanzonszerűség, valamint az epigrammatikus tömörség jellemzi. Az 1970-es évektől csemői tanyáján élt, az írás mellett mezőgazdasági munkát végzett. Műfordítóként elsősorban német, angol, orosz és román költőket tolmácsolt.
(A kép forrása: Se csillaga, se holdja című kiadvány (1974), a kép helye a kiadványban: első borítón, szerző: Csigó László fotóművész)