Rövid leírás

Ligeti Lajos

 

A Pázmány Péter Tudományegyetemen Közép-Ázsia történetének mb. előadója (1931–1934), egy. adjunktus (1934–1939) és magántanár (1932–1939), a keleti népek történetének ny. rk. (1939–1940), ny. r. tanára (1940–1950), egyúttal a Kelet-ázsiai Intézet (1939–1950) és a Magyarságtudományi Intézet igazgatója (1941–1945). Az ELTE BTK Belső-ázsiai Tanszéke ny. r. tanára (1950–1952), egy. tanára (1952–1972) és a tanszék vezetője (1950–1972), egyidejűleg a Kelet-ázsiai Tanszék (1952–1961), a Török Filológiai Tanszék (1964–1971) és az MTA Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoportjának vezetője is (1972-ig). Az MTA ügyvezető alelnöke (1956. nov.–1957. jan.), alelnöke (1949–1970), elnökségi tagja (1970–1973).

Az altajisztika világhírű magyar kutatóprofesszora, nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el az altáji nyelvek és az e nyelveket beszélő, elsősorban mongol népek története, szellemi és anyagi műveltsége terén, de sinológiával és tibeti filológiával is foglalkozott. A belső-ázsiai népek története és kultúrája, a mongol, a török és a mandzsu-tunguz filológia területén végzett kutatásaival nemzetközi elismerést szerzett. Igen jelentős eredményeket ért el a magyar nyelv korai török jövevényszavainak kutatásában. Vezetésével dolgozták ki a keleti nevek magyar nyelvű átírását. Forráskiadói tevékenysége is jelentős, kiadta a középkori mongol nyelv több emlékét.

 

(A kép forrása: https://www.tkbe.hu/emlekoldal/ligeti-lajos-1901-1987)