Rövid leírás
A Fővárosi Zenekar brácsása (1939–1942), a pécsi Városi Zeneiskola tanára és igazgatója (1942–1949), a Pécsi Nemzeti Színház karmestere (1944–1945), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola a fúvós kamarazene, a zeneelmélet, a hangszerelés és a 20. századi zeneszerzés technikája c. tárgyak tanára (1949–1978). Ösztöndíjjal Berlinben élt (1971–1972).
A magyar népzene, Bartók Béla és Kodály Zoltán hatását tudatosan vállaló korai műveit ötfokú diatonikus dallamvilág, polifon szerkesztési mód és egyszerű formaképletek jellemzik. Az 1950-es évek végétől, főként darmstadti élményei nyomán, forma-, dallam- és harmóniavilága megváltozott, sajátosan egyéni téma- és áttetsző formavilágot alakított ki, amelyet egyfajta – szabadon értelmezett – dodekafon technikájával gazdagított. Kiemelkedő fontosságú zenekari hangszíntanulmány-sorozata az Eufóniák (1963–1965). Később a hagyományos eszközök és az új zenei nyelv szintézisére törekedett, továbbra is merítve a magyar népzene forrásából. Zenekari műveket, kamarazenét, kórusokat, népdalfeldolgozásokat, film- és színházi kísérőzenéket írt.
(A kép forrása: https://zeneakademia.hu/lexikon_nagy_elodok/maros-rudolf-1775)