Rövid leírás
A Járműfejlesztési Intézet fizikusa (1955–1961). A Gondolat Könyvkiadó lektora (1961–1970), irodalmi vezetője (1970–1980), a Magyar Színházi Intézet főmunkatársa (1978–1982). Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tagja.
Korai versei a nagyvárosi életforma és a gépi-technikai környezet élményanyagából táplálkoztak. Az 1960–1970-es években az „interdiszciplináris irodalom” létjogosultsága mellett foglalt állást, a modern magyar természettudományi esszé megteremtője. Esszét írt – többek között – Max Planckról és Albert Einsteinről. Drámái közül a legnagyobb sikert Az utolsó utáni éjszaka (Nemzeti Színház, Bp., 1972) és az Egy válás története aratta (József Attila Színház, 1981).
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/m-76AF9/maroti-lajos-76C67/)