Rövid leírás
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Béni tanársegéde (1945–1949), a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára (1951–1960), az ELTE BTK Művészettörténeti Tanszékén a szobrászat oktatója (1964-től).
A vashegesztéses művészi technika egyik első hazai követője. Korai közterületi munkái főleg realista beállítottságú, a klasszikus hagyományokat felelevenítő domborművek voltak, emellett kisplasztikákat (Kenyérvivő, 1952), érmeket készített (Van Gogh, Berény Róbert), portréin barátait, családtagjait örökítette meg. Az 1950-es évek lírai megfogalmazású, duzzadó formájú, rusztikus felületű körplasztikáin mestere, Ferenczy Béni követője, de az évtized végére, ázsiai utazásai nyomán művészi eszköztára új elemekkel gazdagodott; a részletek elemzése után expresszívebb formákat mintázott (Auschwitzi emlékmű).