Nemzeti Sírhelyek


Mátyás Ferenc

Rövid leírás

Mátyás Ferenc

 

Az Iparrajziskola alakrajz- és ékítményes szakán végzett (1934), később könyvtárosi képesítést szerzett (1953). Tanulmányai befejezése után Budapesten cím- és címerfestő segéd (1934–1938). Az Esti Kurír (1938–1945), a Szabadság munkatársa (1945–1948), a Szabad Lőrinc c. hetilap szerkesztője (1945–1948). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) előadója (1948–1949), az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) könyvtárosa, osztályvezető főkönyvtárosa (1949–1959). A Magvető Kiadó szerkesztője (1959–1972).

Írásai, első versei a Válaszban, a Kelet Népében és a Szép Szóban jelentek meg, költészetét József Attila és Illyés Gyula művészete ihlette. Első verseinek – későbbi korszakaiban is visszatérő – témája, a pusztákon élő szegények gondjai, költői programja a velük való azonosulás vállalása, a keserűség és a kiszolgáltatottság megfogalmazása. Íróvá válásának történetére önéletrajzi regényében emlékezik (A falu küldöttje, 1942). A II. világháború után, 1947-től évekig nem publikálhatott. Az 1960-as évektől témaköre bővült, meditatív, filozofikus versekben reagált a társadalom, a világ változásaira. Költeményeit a csendes derű, a belső harmónia vágya hatja át. Kései költészetében a számvetés, a búcsúzás tematikája jelenik meg, amely az egyetemes létértelmezés igényével párosul.

 

(A kép forrása: https://www.lira.hu/hu/szerzo/matyas-ferenc)