Rövid leírás
A Képzőművészeti Főiskolán Sidló Ferenc tanársegéde (1936–1937), Rómában dolgozott (1938–1945), hadifogságba esett hadifogoly (Molln, Ausztria, 1945–1947). Az Építéstudományi Intézet műszaki rajzolója, majd a Földmérő és Talajvizsgáló Intézet munkatársa (1947–1953), a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium, ill. Szakközépiskola tanára (1953–1974), az ELTE BTK Művészettörténeti Tanszéke vendég-előadója (1961–1963), a Magyar Néphadsereg Képzőművészeti Alkotóközösségének vezetője (1965–1980).
Fa-, terrakotta, porcelán és bronzszobrokat, plaketteket, domborműveket készített, de legfontosabb alkotásait kőből faragta. Kompozícióinak fontos eleme a finoman csiszolt anyag csillogó felülete és az árnyékok kontraszthatása. Minden alkotását kisméretű agyagszobor mintázásával kezdte, majd a természeti látványtól eltávolodva, a test leegyszerűsített formáit fogalmazta meg végleges plasztikáin. Legelvontabb figurái is emberközeliek, az anyag tulajdonságai, a márvány erezete, foltossága erősíti a kompozíciók kifejezőerejét (Zárkózottság; Ülő nő; Bartók: Concerto).
(A kép forrása: http://www.mke.hu/node/29607)