Rövid leírás
A József Műegyetem, ill. a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Hídépítéstani Tanszéke tanársegéde, egy. adjunktusa (1899–1909), a vasbetonszerkezetek magántanára és előadója (1909–1916), c. ny. rk. tanára (1916–1920). A II. sz. Hídépítéstani Tanszék ny. r. tanára (1920–1949), a BME, ill. az ÉKME II. sz. Hídépítéstani Tanszéke ny. r. tanára (1949–1951), egy. tanára (1951–1957) és a Tanszék vezetője (1920–1957). A JNMGE Mérnöki és Építészeti Osztálya dékánja (1928–1930), az egyetem rektora (1942–1943 és 1949–1950), egyúttal a Beton- és Vasbetonépítési Laboratórium vezetője (1931–1957). Az általa alapított Mérnöki Továbbképző Intézet igazgatója (1941–1951). Az MTA VI. Osztálya elnöke (1949. nov. 29.–1953. máj. 30.), t. elnöke (1953. máj. 30.-ától); az Építéstudományi Bizottság elnöke (1949–1957).
A magyarországi vasbetonépítés úttörőjeként elsősorban vas- és vasbeton-tartószerkezetek tervezésével és ellenőrzésével foglalkozott. A csepeli szabadkikötő gabonatárházán Magyarországon elsőként alkalmazott csúszózsaluzatot és gombafödémet, ill. tervei alapján készült a budapesti autóbuszgarázs, ahol elsőként alkalmazott vasszerkezetű rácsos kereteket (1934). Nevéhez fűződik a szolnoki Tisza-híd (1910–1911), a berekböszörményi és tamáshidai vasbetonhidak (1910–1913), az új szegedi közúti Tisza híd szerkezetének tervezése (1947–1948); ill. a Margit híd erősítési és szélesítési tervei (1929). Tudománytörténeti tevékenysége is értékes, feldolgozta az újkori magyar hídépítés történetét.
(A kép forrása: Wikipédia)