Rövid leírás
Az Új Nemzedék és a Nemzeti Újság belső munkatársa (1923–1944); az Új Nemzedék külpolitikai szerkesztője (1925–1927). A katolikus diákszövetség lapja, a Vox Academica szerkesztője (1927–1929), a Korunk Szava (1929–1935), ill. az abból kivált Új Kor munkatársa (1935-től), egyúttal a Katolikus Szemle felelős szerkesztője (1934–1940). Az Országos Sajtókamara sajtófőnöke (1939–1943), az ún. Sajtófőiskola vezetője (1941–1944), az Iparügyi Minisztérium sajtóelőadója (1941–1945). A budapesti tudományegyetemi közgazdaság-tudományi egyetem (1932-től), ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara magántanára (1935–1944). A Szent István Akadémia tagja (r.: 1938).
A II. világháború után, a Magyar Közlöny jogi és nyomdai szerkesztője (1945–1947), az Új Ember szerkesztőhelyettese (1946–1947), az Egri Érseki Jogakadémián a jogelmélet és jogbölcselet ny. r. tanára (1946–1949). A Demokrata Néppárt (DNP) tagja, Hazánk c. lapjának szerkesztője (1947–1949); a párt országgyűlési képviselője (Heves–Nógrád választókerület, 1947–1949). Mandátuma lejárta után az Új Ember belső, ill. főmunkatársa (1949–1968), a Vigilia felelős szerkesztője (1963–1968). A forradalom és szabadságharc idején részt vett a DNP újjászervezésében (1956. okt.), az újból kiadott, egyetlen számot megért Hazánk felelős szerkesztője. A szovjet csapatok bevonulása után ő is aláírta a Bibó István tervezetén alapuló kibontakozási javaslatot. A megtorlás során három hónapig vizsgálati fogságban tartották (1957), de visszatérhetett az újságíráshoz.