Rövid leírás
A Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár Rt. mérnöke (1917–1921), a Magyar Telefonhírmondó Rt. mérnöke, az Elektromos és Finommechanikai Rt. igazgatója (1921–1929). A Posta Kísérleti Állomás mérnök-gyakornoka (1929–1935), segédmérnöke (1936–1939), mérnöke (1940–1942), főmérnöke (1943–1950), a Távközlési Kutató Intézet (TKI) tud. munkatársa (1950–1952). A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) kutatómérnöke (1952–1953), a Magyar Televízió (MTV) munkatársa (1953–1955). A BME Villamosmérnöki Kar Vezetéknélküli Híradástechnikai Tanszék nyugdíjas tud. főmunkatársa.
Elektronikával, elsősorban híradástechnikával, kibernetikával, ill. hőtechnikával foglalkozott, a magyarországi kibernetika és a távolbalátás (= televízió) úttörője. Fontos találmánya a hőszivattyú (1930), amelynek jelentőségét csak később ismerték fel. Magyarországon elsőként mutatott be Nipkow-tárcsás képbontást, ill. képvisszaváltást (1933), az 1930-as évek végén katódsugárcsöves tévérendszert készített, majd megszerkesztette az első magyarországi kísérleti televíziós kép- és hangadó berendezést (1953). Az 1930-as évek közepétől színes televíziós rendszerekkel foglalkozott. Szabadalmaztatta az első polifonikus éterhangszert (elektronikus éterorgona néven, 1930), elsőként közölt permanens-mágnesek méretezésére vonatkozó számítást, az emberi szervezet és a gépi szerkezet közös vonásait kutatva beszédírógépet talált fel (1935), fényelektromos vezérművet szabadalmaztatott (1942), majd járógép és elektronikus lőelemképző találmányával keltett nagy feltűnést (1944), ill. kidolgozta a sakkozógép elméletét (1949).
(A kép forrása: Wikipédia)