Rövid leírás
Az I. világháborúban harctéri szolgálatot teljesített, súlyosan megsebesült (1914–1918). Az egységes gyorsírás megalkotására kiküldött szakbizottság előadója (1919–1922), a budapesti gyorsíró szakiskola igazgatója (1922–1961). A Magyar Gyorsírók Országos Szövetsége ügyvezető alelnöke, elnöke (1927–1952). – A Gyorsírási Szemle (1911), a Gyorsírástudomány c. folyóirat (1913–1944), a Radnai-rendszer Kiskönyvtára (1923–1926) és Az egységes magyar gyorsírás könyvtára (1–75.) c. könyvsorozat szerkesztője (1927–1934).
A gyorsírást Perényi Adolf gimnázium tanártól tanulta, majd tapasztalatai alapján a hivatalos tankönyvtől eltérő, egyszerűsített rendszert dolgozott ki: gyorsírási rendszerét a magánhangzó-jelölés egyszerűségére és következetes rövidítési rendszerre alapozta. 1927. jan. 4-én ennek a rendszernek a kötelező oktatását vezették be minden nyilvános oktatási intézményben. Elméleti és gyakorlati kutatásai alapján 1946-ra kidolgozott egy teljesen új gyorsírási rendszert (Radnai-reformrendszer), amelyben a rövidítésalkotás mindössze két alapvető szabályra vezethető vissza. Saját rendszerét maga ültette át német nyelvre. Számos, széles körben elterjedt tankönyvet írt, jelentős kezdeményező szerepet játszott a gyorsíró versenyszabályzat kialakításában és továbbfejlesztésében. Számos festőt (pl.: Szőnyi István, Barcsay Jenő, Bernáth Aurél, Egry József stb.) és írót (pl.: Németh László, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor stb.) anyagilag is támogatott. Festménygyűjteménye országos hírű volt.