Rövid leírás
Budapest Székesfőváros. III. Építés-városrendezés Ügyosztálya h. vezetője (műszaki főtanácsosi rangban, 1945. nov.–1948), az Építéstudományi Intézet megszervezője és vezetője (1949–1950). Az ÉKME, ill. a BME Építészmérnöki Kar Ipari Tervezési Tanszéke tanszékvezető egy. docense (1950–1952), az Ipari Épületek Tervezése Tanszék, ill. az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1952. szept. 16.–1971. dec. 31.), az Építészmérnöki Kar tud. tanácsadója (1972-től); közben az ÉKME rektora (1952–1954 és 1957–1960). Az MTA Műszaki Tudományok Osztálya vezetőségi tagja (1959–1961). A Nemzetközi Magasépítési Egyesület tagja (1936-tól), a magyar nemzeti szekció alelnöke (1962-től). A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ), az Urbanisztikai Társaság alapító tagja, az Építőipari Tudományos Egyesület alapító alelnöke (1949–1957), elnöke (1957–1968).
Tudományos pályafutásának kezdetén épületek biztonsági kérdéseivel, födémszerkezetek és épületek szerkezeti átalakításának kérdéseivel foglalkozott. Nevéhez fűződik a salakfödémek újszerű megerősítésének kidolgozása, ill. a vasgerendák inercianyomatékának vasbeton fejlemezzel történő növelése. A II. világháború után vezető szerepet játszott a főváros újjáépítésében, a romtalanítási munkálatok irányítója, a legfontosabb közlekedési csomópontok (pl.: Kálvin tér, Marx tér stb.) városrendezési tervezésének vezetője. Az Építéstudományi Intézet, majd a műegyetemi Ipari Tervezési Tanszék megszervezője, a magyarországi építőipari kutatások irányítója.