Rövid leírás
A Ganz Villamossági Gyár főmérnöke és a Transzformátorszámítási és Szerkesztési Iroda vezetője (1925–1929), a gyár igazgatóhelyettese (1929–1934), igazgatója és a gyár összes számítási, tervezési, kísérleti és műszaki-kereskedelmi osztályának vezetője (1934–1939), a gyár ügyvezető igazgatója (1939–1941). A budapesti Elektromos Művek vezérigazgatója (1941–1944) és Budapest Székesfőváros nagyüzemeinek központi vezérigazgatója (1942–1944), majd valamennyi tisztségéből leváltották (1944). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) magántanára (1936–1946). A II. világháború után ismét az Elektromos Művek vezérigazgatója (1945–1960), egyúttal az Erőműtervező és -építő Iroda műszaki vezetője (1948–1960), az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) nyugdíjas tanácsadója (1960–1965).
A Ganz-gyárban vezető szerepet játszott a korszerű transzformátorok és nagyfeszültségű készülékek kialakításában, a II. világháború után jelentős szerepet játszott az ország villamosítási tervének kidolgozásában. Nevéhez fűződik a Kandó-féle 50 periódusú mozdonyrendszer továbbfejlesztése, az új periódusváltós mozdonyrendszer továbbfejlesztése (ún. BoCo-típusú nagyvasúti villamos mozdony). A relé nélküli, automatikus feszültségszabályozó feltalálója. Az 1940-es évek első felében vezetésével épült a Mátravidéki Hőerőmű, valamint a budapesti 120 kV-os energiarendszer és egyéb fontos létesítmények.
(A kép forrása: Wikipédia)