Rövid leírás
Az I. világháború idején, az 5. sz. honvéd tüzérezred tisztjeként az orosz fronton (1914–1917), majd a 71. és a 38. honvéd hadosztály kötelékében, az olasz fronton szolgált (1917–1918), a padovai fegyverszünet napján, 360 ezer társával együtt ő is hadifogságba esett (1918. nov. 3.). Szabadulása után szülőföldjére tért vissza (1919. nov.), de a román hatóságok hat hónapra internálták. Budapestre áttelepülve belépett a Magyar Honvédségbe (1921), a Honvédelmi Minisztérium (HM) VII–K (Hadiközlekedési és Szállítási) Osztályának munkatársa, osztályvezető-helyettese (1925–1932), osztályvezetője (1932–1937); közben ezredessé léptették elő (1938).
A hajmáskéri tüzérségi tábor parancsnoka (1937–1938), a HM anyagi főcsoportfőnökének helyettese (1938–1940), tábornoki rangfokozatban (1938), anyagi főcsoportfőnöke (1940. febr.–1941. máj.; 1942. nov.– 1943. febr.); közben a budapesti 1. hadtest parancsnoka (1941. máj.– 1942. nov.), altábornagyi rangfokozatban (1941). A honvédelmi miniszter állandó helyettese (1943. febr.–1944. okt.); közben vezérezredessé léptették elő (1943). A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták (1944. okt. 16.), a Gestapo, majd a nyilasok fogságában volt Sopronkőhidán (1944. okt. 16.–1944. nov. 19.).
A bevonuló szovjet hatóságok szintén fogságba vetették (1945. ápr.–1948. jún.), a Szovjetunióból való hazatérésekor a katonai elhárítás súlyos betegen ismét letartóztatta, a Budapesti Népbíróság háborús bűntettek vádjával nyolc évi fegyházra ítélte (1949. febr. 22.), amit a Népbíróságok Országos Tanácsa három évre mérsékelt (1949. jún. 8.). Szabadulásakor Kistarcsára internálták (1951. jún.), csak az internálótáborok felszámolásakor szabadult véglegesen (1953. okt.).
(A kép forrása: generals.dk)