Rövid leírás
A Renaissance Színház (1923–1924), a Belvárosi Színház (1924–1926), a Vígszínház tagja (1926–1938). A II. világháború után a Vígszínház rendezője (1945–1948), társigazgatója (1948–1949), a Belvárosi Színház (1949–1951), a Nemzeti Színház művésze (1951–1959), a Vígszínház igazgatója (1959–1962).
Elegáns megjelenésű, intellektuális színész volt, aki könnyed gesztusaival és ragyogó beszédtechnikájával uralkodott szerepein, de a mély drámaiság sem volt idegen művészetétől. Az ún. vígszínházi stílus jelentős képviselője volt. Több filmben játszott, a Rádióban rendezett és szerepelt. Szakírói munkássága jelentős. 1928–1931-ben a Színészújság és a Népszava munkatársa.