Rövid leírás
A Pesti Napló, az Új Idők és a Zenei Szemle szerkesztőségi munkatársa (1927–1934), egyúttal a budapesti Győző Andor Könyvkiadó tisztviselője is (1928–1944), a II. világháború végén többször behívták munkaszolgálatra (1944–1945). A Székesfővárosi Népművelési Központ zenei előadója (1945–1946), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk. r. tanára (1946–1952), főisk. tanára (1952–1973). Az MTA Bartók Archívuma, ill. Zenetudományi Intézete igazgatója (1961–1973). Az MTA Elnöksége tagja (1961–1964), az MTA I. Osztálya elnöke (1955–1956). Az MTA Zenetudományi Bizottsága alapító elnöke, majd társelnöke (1951-től). A Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke (1951–1962).
A régi magyar zene egyik legjelentősebb kutatója, a magyar zenetudomány kiemelkedő nevelő és szervező egyénisége. Alapvető jelentőségű eredményeket ért el a zeneetnológiai és a dallamtörténeti kutatások terén. Vezető szerepet játszott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetudományi Tanszakának megszervezésében (1951). Irányításával az MTA Zenetudományi Intézete nemzetközileg is elismert kutatóközponttá vált. Kodály Zoltán (A magyar népzene, Psalmus Hungaricus, Székely fonó), ill. Bartók Béla (Falun, Cantata profana) több művét fordította német nyelvre.