Rövid leírás
A pozsonyi állami magyar tanítóképző intézet (1930–1934), a pozsonyi magyar gimnázium r. tanára (1934–1945); közben a szlovákiai hatóságok bebörtönözték (1940–1941). A II. világháború után a pozsonyi Egyetemi Könyvtár könyvtárosa (1945–1947), osztályvezető főmunkatársa (1947–1948). Áttelepült Budapestre (1948), a Kelet-európai Tudományos Intézet r. tanára (1948–1949), az ELTE Egyetemi Könyvtár Tudományos Osztálya, ill. Tájékoztatási Osztálya tud. főmunkatársa és osztályvezető-helyettese (1950–1965).
A két világháború közötti csehszlovákiai magyarság egyik jelentős személyisége. Első írásai még középiskolásként (Végvári néven) A Mi Lapunk c. losonci újságban jelentek meg, később aktívan részt vett a Szent György Körben és a Sarló mozgalmaiban, de ez utóbbi radikalizálódásával, ill. a kommunista párthoz történő csatlakozásával nem értett egyet. Az 1930-as évektől – többek között A Reggel, a Magyar Ujság, a Magyar Figyelő, a Magyar Írás, az Új Szó, ill. a Népszava és a Korunk vezető publicistája, írásaiban kiállt a jogfosztott magyarság mellett. Baráti kapcsolatban állt Móricz Zsigmonddal és József Attilával, Pozsonyban ő mutatta be a költőt, ill. előadókörutakat rendezett felvidéki magyarlakta városokban. A II. világháború alatt és 1945 után is memorandumot és kiáltványt tett közzé a kisebbségi magyarság érdekében, segélyakciókat szervezett. Irodalomtörténészként elsősorban Juhász Gyula munkásságával, a magyar irodalom felvidéki kapcsolataival foglalkozott; portrékat írt Győry Dezsőről, Vozári Dezsőről, Forbáth Imréről, megírta a cseh és a szlovák irodalom történetét. Műfordítóként kortárs magyar irodalmat tolmácsolt szlovák nyelven, ill. szlovák és cseh irodalmat fordított magyar nyelvre.