Rövid leírás
Tanulmányai befejezése után állástalan középiskolai r. tanár, újságíró, szerkesztő, ill. írásaiból élt. A II. világháború után miniszterelnökségi tolmács (1945–1947), a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK és az ELTE Lenin Intézete orosz tanára és a műfordítás előadója (1947–1954). Műfordító Budapesten.
Összehasonlító irodalomtörténésznek készült, első írásai a német irodalom jelenségeivel foglalkoztak, majd prózaíróként két regénnyel jelentkezett. A II. világháború után, tolmácsként érdeklődése a műfordítás felé fordult: elsősorban 20. századi és kortárs orosz és német irodalmat tolmácsolt. Többek között Szaltyikov-Scsedrin, Lev Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, Katherine Mansfield, Graham Greene, Herzen, Csernisevszkij, Simone de Beauvoir, Balzac regényeit és novelláit fordította. Ő tolmácsolta először magyarul Mihail Bulgakovot és Konsztantyin Pausztovszkijt. Lefordította Goethe önéletrajzát: Költészet és valóság (1965), Thomas Mann Doktor Faustusát (1967). A hazai széppróza-fordítás egyik legkiválóbb és legtermékenyebb képviselője. Élete utolsó éveiben visszatért a szépirodalomhoz: Az Olimposztól Angyalföldig c. regénye (1969) egy görög emigránsnő, Caruha Vangelio életéről szól, saját elbeszélése alapján.