Rövid leírás
A debreceni Tisza István Tudományegyetem Ideg- és Elmeklinika gyakornoka (1938–1943), az Angyalföldi Elmegyógyintézet tiszteletdíjas orvosa (1943–1944), a II. világháború végén frontszolgálatot teljesített (1944). Az MKP Kelet-magyarországi titkára (1944. dec.–1945. júl.), az Ideiglenes Nemzetgyűlés egyik összehívója és képviselője (1944–1945) és a Debreceni Néplap főszerkesztője (1944–1945). A Népjóléti Minisztérium Egészségvédelmi Főosztályának vezetője (1944–1948); közben az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) első közgyűlésén Magyarország képviselője (1948). Az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet igazgatóhelyettes főorvosa és az elmebetegügy országos felügyelője (1948–1951), koholt vádakkal letartóztatták és 12 évi fegyházbüntetésre ítélték (1951; kiszabadult, az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette: 1954). Az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet Agyszövettani Laboratóriumának vezetője (1954–1969), tud. osztályvezetői rangban (1960-tól), egyúttal az Egészségügyi Minisztérium III. Gyógyító-megelőző Intézmények Főosztályának tud. tanácsadója (1966–1972). Az Orvostovábbképző Intézet Neuropszichiátriai Intézete, ill. a HIETE Neurológiai és Pszichiátriai Klinika tanszékvezető és klinikaigazgató egy. tanára (1969–1986), egyúttal az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet igazgató-főorvosa is (1972–1986). A Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaság főtitkára, elnöke (1978–1982).
A veszettség kórszövettanával, az agyvelő diffúz gyulladásos, degeneratív és keringési eredetű betegségeivel foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el különböző neuropszichiátriai betegségek, ill. az alkoholizmussal kapcsolatos kórképek, valamint az ún. lassú vírusfertőzések neuropatológiai feltárása terén.