Rövid leírás
Szapáryfalván jegyzőgyakornok (1906), Nagybányán joggyakornok (1907–1908). Első novellája (Csöndes emberek) nyomán Osvát Ernő a Nyugat 1910. febr.-i számában közölte Firona c. elbeszélését. A Nyugatnak mindvégig munkatársa maradt. Első novelláskötete (A tavasz napja sütötte, 1911) is a Nyugat Könyvtár sorozatában jelent meg. Az I. világháborúban önkéntesként harcolt, olasz fogságba esett (1918); 1919. aug. elején tért vissza Budapestre. Katonai élményeiről tudósításokat írt a Nyugat számára.
Kakuk Marci ifjúsága (1923) c. regénye később a társadalmon kívül élő emberek életformáját ábrázoló regényciklussá terebélyesedett (Kakuk Marci a zendülők között, 1934; Kakuk Marci vadászkalandjai, 1935; Kakuk Marci kortesúton, 1937). A Nyugat folytatásokban közölte (1922) Rossz szomszédok c. regényét, amely a kisvárosi létformát és annak paradoxonjait mutatja be két család sorsán keresztül. A Nyugatban megjelent, A céda és a szűz c. írása miatt szemérem elleni vétség címén ötheti börtönre ítélték. A Vígszínház nagy sikerrel mutatta be kamaradarabját, a Képeskönyv Kabarét (1932). A folyamatosan születő Kakuk Marci-történetek mellett 1936-ban befejezte a népmesék hangulatát idéző, egy idős ember életét bemutató Legenda a nyúlpaprikásról c. regényét. A margarétás dal (1937) c. regényében az I. világháború élményanyagához tért vissza, egy nő sorsán át mutatva be a háborús hányódtatások hatását emberi jellemek és sorsok alakulásában. A Híd c. folyóirat közölte A félbolond c. regényét (1942). 1945 után zenehumoristaként dolgozott különböző szórakozóhelyeken, s a Magyar Rádió (MR) Gyermekújság rovata számára írt. 1950–1955 között művei alig jelenhettek meg. Elbeszéléseinek kétkötetes gyűjteménye (A tiroli kocsmáros) 1957-ben, életművének reprezentatív sorozata 1960-tól jelent meg. Nagy árnyakról bizalmasan (1962) c. emlékezésgyűjteményében neves kortársai portréját rajzolta meg némi iróniával.