Rövid leírás
A pápai főgimnázium h. tanára (1915–1916), a szennai gyülekezet segédlelkésze (1916–1919), az orci (1919–1921), a tahitótfalui gyülekezet lelkipásztora (1921–1929). Bereczky Alberttel együtt megalapította az egyházi kiadványokat és a parasztság művelődését elősegítő munkákat kiadó Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt.-t (1924); a Keresztény Család, a Téli Ujság, a Református Lelkipásztor és a Magyarföld c. lap szerkesztője és kiadója (1924–1928). A budapesti Magyar Traktátus Társaság igazgató lelkésze (1929–1932), majd a szeghalmi gyülekezet lelkipásztora (1932–1946). A nagyatádi Szabó István vezette Országos Függetlenségi és ’48-as Gazdapárt tagja (1922-től). Az FKgP alapító tagja (1930. okt. 12-étől), ügyvezető alelnöke (1930–1940), Eckhardt Tibor USA-ba távozása után a párt ideiglenes elnöke (1940–1943), ügyvezető elnöke (1943–1945). Az FKgP országgyűlési képviselőjelöltje (1931, 1935), országgyűlési képviselője (Szeghalom, 1936. dec.–1939; Békés, 1939–1944). Az ország német megszállása után (1944. márc. 19.) illegalitásba kényszerült, részt vett a Magyar Front tevékenységében, amelyben vállalta az együttműködést az akkor még törvényen kívül lévő kommunista párttal (Békepárt).
A II. világháború után, a Budapesti Nemzeti Bizottság alapító tagja (1945. jan.-tól). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Nagy-Budapest, 1945. ápr.–nov.), nemzetgyűlési képviselő (Békés vármegye, 1945–1946. febr.); az FKgP elnöke (1945. aug.–1946. febr.). A Magyar Királyság eltörlésekor a Nemzetgyűlés, az újonnan kikiáltott Magyar Köztársaság elnökévé választotta (1946. febr. 1.). Veje, Csornoky Viktor koncepciós hazaárulási pere kapcsán lemondásra kényszerült (1948. júl. 30.). A kiépülő kommunista államhatalom házi őrizetbe helyezte (1948. aug.–1956. máj. 1.). Szabadságát visszanyerve bekapcsolódott a Hazafias Népfront (HNF) tevékenységébe. A forradalom és szabadságharc kitörésének másnapján nyugalomra intő rádióbeszédet mondott (1956. okt. 24.), Nagy Imre kormányának államminisztere (1956. okt. 27.– 1956. nov. 4.), s a szűkebb, koalíciós kabinetben is helyet kapott. A megtorlás során letartóztatták (1957. máj. 23.), a Nagy Imre-perben negyedrendű vádlottként 6 év szabadságvesztésre ítélték (1958. jún. 15.; korára és egészségi állapotára való tekintettel, egyéni kegyelemmel szabadult: 1959. ápr.; rehabilitálták: 1989. júl. 6.).