Rövid leírás
Első regénye (Emberek a kövek között, 1911) külföldön is nagy sikert aratott, számos nyelvre lefordították. A biedermeier kori Pesten játszódó, egy kereskedőcsalád sorsát bemutató A régi ház c. nemzedékregényét az MTA Péczely-díjjal jutalmazta. Bujdosó könyv c. naplószerű regénye az 1918–1919. évi forradalmak – súlyos nemzeti megrázkódtatásként átélt – korának, antiszemitizmustól sem mentes megörökítése.
1919 után érdeklődése a közéleti tevékenység felé fordult; megalapította a Magyar Nők Nemzeti Szövetségét (1920), megalapította és szerkesztette a Napkelet c. irodalmi folyóiratot (1923–1940). Nemzetközi tekintélyét jelzi, hogy – Marie Curie megüresedett helyére – beválasztották (1935) a Nemzetek Szövetsége mellett működő Szellemi Együttműködés Tanácsába (Genf). A tatárjárás korában játszódó Az ősi küldött c. regénytrilógiájának (Csallóközi hattyú, 1933; A túlsó parton, 1934; A fehér barát 1939) III. kötetét halála miatt gr. Bánffy Mikós fejezte be. Műveit angol, francia, német, olasz, holland, finn, észt nyelvre is lefordították. Irodalmi Nobel-díjra jelölték (1936). Az 1945 utáni baloldali kultúrpolitika a háttérbe szorította, műveit indexre tették; irodalmi munkássága és közéleti tevékenysége máig politikai-esztétikai viták tárgya.