Rövid leírás
A pesti tudományegyetem Élettani Intézete tanársegéde (1867–1869), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Orvos-sebészi Intézetében az elméleti orvostan (1869–1872), majd az élettan ny. r. tanára (1872–1880); közben Párizsban P. Broca intézetében folytatott embertani kutatásokat (1880). A budapesti tudományegyetemen az embertan ny. r. tanára, egyúttal az Embertani Intézet és uo. az általa megszervezett Embertani Múzeum igazgatója (1881–1912); közben az egyetem rektora (1907–1908). Az első magyar embertani folyóirat, az Anthropologiai Füzetek alapító szerkesztője (1882).
A tudományos embertan egyik magyarországi megalapítója. Az elsők között alkalmazta a biometriai módszert és a valószínűség-számítást a magyarországi antropológiában. Embertani méréseket végzett kihantolt történelmi személyiségek (pl.: III. Béla, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc) csontvázán, de foglalkozott a honfoglaló magyarság antropológiájával is. Az általa szerkesztett koponyamérő (kraniométer) széles körben elterjedt. A darwinizmus híve volt, Entz Gézával lefordította Charles Darwin A fajok eredete (1884) c. művét.